7 napos kihívás! Lehetséges megtanulni egy nyelvet egy hét alatt?

Bárki, aki valaha életében tanult bármilyen idegen nyelvet, azonnal rávágja erre a kérdére, hogy nem. Sõt, általában, amikor valakinek elárulom, hogy három hónap alatt tanultam meg nulláról középfokon spanyolul – anno, még évekkel ezelõtt – már ennek hallatán is elkerekednek a szemek, mondván, hogy az rettenetesen kevés idõ, ahhoz, hogy az ember megtanuljon egy nyelvet tisztességesen. Hogy igazságosak legyünk, hozzá tenném, hogy abban a három hónapban nem sok más dolgom volt, mint nyelveket tanulni, valamint, hogy a nagyon jól sikerült nyelvvizsgám ellenére, természetesen nem állt valami stabil lábakon a spanyolom. Ki tudtam magam fejezni, megértettem majdnem mindent, de a gördülékeny nyelvtudáshoz nagyon sok input és viszonylag sok gyakorlás kell. Ami pedig idõigényes.

Tehát, akkor hogy jutott eszembe most ez a hajmeresztõ kérédés? Hogy lehetne már egy hét alatt megtanulni egy nyelvet?
Tegnap, a YouTube legmélyebb bugyrait fürkészve, beleakadtam egy videóba, aminek a következõ volt a címe: I Learnt Italian in 7 Days (Megtanultam olaszul 7 nap alatt). Akik ismertek, tudjátok, hogy rettenetesen szeretek nyelveket tanulni, újabb és újabb kultúrákat megismerni, tehát, amikor megláttam a címet, úgy gondoltam: nekem ezt látnom kell. Ha lehetséges egy hét alatt megtanulni egy nyelvet, akkor nyár végéig ha lehet, szeretnék a meglévõ 4 mellé, még legalább 5-öt megtanulni. (Jó. Csak a filológus beszél belõlem, ennyire ne szaladjunk elõre azért.)
A srác, aki a videót készítette (beszúrom majd a linket a poszt végére, minden egyébbel együtt), dokumentálta, ahogy egy hét alatt majdnem hogy nulláról (mondjuk úgy, hogy egy nagyon gyenge alapfokról) olyan szintre fejlesztette az olasz tudását, hogy egy ép-kéz láb olasz nyelvû interjút tudott a hét végére kamerára venni egy olasz barátjával. Az olasza közel sem volt tökéletes, de lássuk be, ilyen rövid idõ alatt már ez is elég lenyûgözõ.

Nos. Ebbõl kiindulva, az a csodálatos ötletem támadt, hogy felteszem magamnak ugyanezt a kihívást. A különbség annyi lenne, hogy a cél nyelvem nem az olasz, hanem a német lenne. Miért? Kérdezhetitek, hiszen az olasz olyan szinten hasonlít a spanyolra, hogy lényegesen egyszerûbb feladatom lenne, arról már nem is beszélve, hogy a német jóval nehezebb is, mint egy újlatin nyelv. (Bár ki tudja, a kötõmódnak és a 4-5 múltidõnek is, amivel kifejezetten a latin nyelvek büszkélkedhetnek megvannak a maga gyönyörei).
Aki ismer (megint csak), az tudja rólam, hogy lassan 3 éve tanulok németül, NULLA sikerrel. Sõt, nyugodtan mondhatjuk, hogy így lassan 3 év után – kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) kihagyásokkal persze – ugyanott tartok, ahol az elsõ nap. Impressive, mondaná az angol.
Miután megtanultam angolul, spanyolul, ukránul és franciául (utóbbi még folyamatban, de egy gyenge középfokra már visszatornáztam magam), azt gondolná az ember, hogy annyira nem esik nehezemre nyelveket tanulni. Nem, mert imádom csinálni és ha van motivációm – lásd spanyol – rekord idõ alatt el is tudok érni látható fejlõdést. Itt jön viszont az képbe, amirõl eddig is papoltam nektek: a motiváció. Annak ellenére, hogy ahányszor Németországban jártam, szuper jól éreztem magam és nagyon nagyon szívesen megyek vissza Berlinbe (ahol a legjobb barátnõm lakik) minden alkalommal, egyszerûen nem vagyok képes motivációt találni a német tanuláshoz. Személyesen nem köt semmi a nyelvhez és a kultúra sem mozgatja meg úgy igazán a fantáziámat. Nekem, aki a meleg helyeket, temperamentumos embereket, dallamos nyelveket szeretem, az északi tájak nem igazán vonzanak. Ízlések és pofonok.
Akkor mégis miért nem hagyom a francba a németet, kérdezhetnétek. Két okból. Egyrészt, a Kanári-szigeteken nagyon sok a német, így a német tudás rettenetesen nagy elõny. Másrészt viszont, és ez a legfontosabb: most MÁR CSAK AZÉRT SEM vagyok hajlandó feladni. Úgy érzem, hogy ez a 3 év, amiben nem sokat ugyan, de folyamatosan fektettem némi, elhanyagolható, mondhatni, minimális, kevéske, elenyészõ mértékû idõt és energiát a német tanulásba. Hiába minimális, DE MEGTÖRTÉNT! És sok kicsi sokra megy alapon, ha most hagyom az egészet, elvesztegettem az életembõl lehet, hogy össze adva egy egész hónapot. Na nem.

Szóval, miután megnéztem ezt a videot, azonnal a saját küzdelmem jutott eszembe a német nyelvvel. Talán, ha az hogy napi fél órára leülök heti kétszer 3 éven keresztül és megtanulok 5 igét meg 20 szót, meghallgatok egy podcastot és megnézek egy YouTube videot németül, nem hoz eredményt (a talánt értsétek úgy, hogy ezer százalék, hogy ez így nem hoz eredményt, és ezen nem is lepõdtem meg igazán), akkor lehet, hogy amire szükségem van az egy ultra nagy dózis a német nyelvbõl rettentõ rövid idõ alatt, hogy tovább lökjön ezen az immel-ámmal tanulgatós – lényegében idõ vesztegetõs fázison.

A fiatalember a videóban 4 fázisra osztja a tanulási folyamatát:
1. Az elsõ pár napban megtanulja az ezer leggyakrabban használt szót a nyelvben. Elmondása szerint, és ez valóban így van, azt a részét a nyelvnek, amit a mindennapi életben használsz nem az olyan szavak teszik ki, hogy sapka, serpenyõ vagy villanypózna. Ezek késõbb, ahogy haladsz a nyelvvel a felsõfok felé, természetesen elõkerülnek, de alapfokon egyáltalán nincs rájuk szükségünk.
2. Összegyûjti és megtanulja azokat a nyelvi elemeket, amik “ragasztóként” funkcionálnak egy nyelvben. Kötõszavakat, prepozíciókat és a legfontosabb igéket, amikkel mondatot lehet alkotni.
3. Kapcsolatot alakít ki a nyelvvel. Ez nagyon fontos lépés és sokan alábecsülik! Az elõbb beszélgettünk pont a motivációról, szóval nem kezdek rá még egyszer, de ahhoz, hogy vigyen elõre valami, ismernünk kell a kultúrát. És nem azokat a részeit, amik “kötelezõek”, tehát nem kell Száz év magányt olvasnod spanyolul alapfokon, hanem ásd bele magad olyan témákba, amik személy szerint téged érdekelnek. Nézz videokat, hallgass zenét a célnyelveden.
4. Az utolsó fázist úgy nevezte el, hogy “Kövess el hibákat”. Itt az ideje, hogy fogd magad és kimenj a nagyvilágba és kezdd el használni a nyelvet. Tanulj a saját hibáidból és szoktasd hozzá a nyelvedet és a füledet a nyelv kiejtéséhez, hangzásához.

Õszintén, nem ígérek semmit. A mai nappal hivatalosan is megkezdem a kihívást, ugyanezekkel a lépésekkel, mához egy hétre pedig majd meglátjuk, mire jutottam. Nem tartom valószínûnek, hogy gördülékenyen és hibátlanul fogok a hét végére németül beszélni, de valamire biztos jó lesz. Ha van kedvetek, vágjatok bele is és egy hét múlva ilyenkor megbeszéljük! 😉